GRÜNBACHER SÖRÖK

Grünbacher sörök - üveges sörök

Grünbacher Sörgyár - Németország

A Grünbacher Kastély Sörgyár története A grünbachi söripar 1723-tól a 18. század eleje óta dokumentálható sörfőzési joggal. Más dokumentumok azonban egy sokkal régebbi grünbachi sörfőzési hagyományra utalnak. Feltehetően amikor 1500 körül ferences szerzetesek telepedtek le a faluban, rendszeres sörfőzés indult meg. Seinsheim gróf korában Grünbachban sokat tettek a haladásért. 1787-ben idehozta a szakképzett adminisztrátort és Benno Scharl sörfőző mestert, hogy a leromlott birtokot és a gyengélkedő sörfőzdét üzembe helyezze. Tündérmesének tűnik, amit ez a zseniális sörfőzés úttörője és a tisztasági törvény szószólója Grünbachban elért negyedszázad alatt. A sörfőzde jelenlegi megjelenésében és méretében az ő munkája.

A Seinsheim-korszak 1887-ben ért véget. A sörgyárral rendelkező birtok többször cserélt gazdát, köztük hivatásos ingatlanügynököket és spekulánsokat. A gyakori változások miatt Gut Grünbach 1913-ban kalapács alá került. A freiburgi Gebrüder Himmelsbach cég i.B. csatlakozott, de 1927-ben csődbe ment. 1927-ben a Grünbach-kastélyt és a sörfőzdét külön értékesítették. A sörfőzde megvásárolta a müncheni Paulaner-Bräu-t, amelyet a Grünbacher hűséges ügyfélköre egy héten belül átvett, hogy aztán azonnal újra értékesítse a sörfőzdét. Ekkor már August Stadlmaier érdingi vállalkozó is tevékenykedett a búzasör üzletágban, bár a búzasörök még csak most kezdtek megjelenni. Mivel Stadlmaier szűkös volt Erdingben, élt a lehetőséggel, és azonnal továbbjutott Grünbachban. Itt búzasört is lehetett főzni, így a Weißes Bräuhaus Erding cégnév alatt jelentősen növelni tudta a termelést. Sajnos a tágas Stadlmaier-korszak csak egy villanás volt. Már 1929-ben a csőd végén volt. Sokkoló a nagyközönség számára, és mindenki számára érthetetlen.

A Weisses Bräuhaus Erding összeomlása után a kastély sörfőzdéje ismét eladásra került. A GmbH-t Hermann Noll kezdeményezésére alapították. Egy csomó partner volt, és az összes sörfőzde tulajdonosa. Részt vett az Auerbräu Rosenheim, a Mering, Heimhausen és Jettenbach kastély sörfőzdék, valamint a Schnitzelbaumer Traunstein, a Fuchsbüchler Palling, a Reiter Wartenberg és a Lengdorfi Holzlechner. Ezek a sörgyárak beszerzési forrást akartak biztosítani a búzasör számára, amelyre akkoriban csak kis mennyiségben volt igény a fogyasztók körében, így a legtöbben túl kockázatosnak és veszteségesnek találták saját maguk előállítani.